Néhány éve olvastam egy taoista tanítást, ami mély nyomot hagyott bennem.

"A tanítvány felkeresi tanítóját és azt kérdezi- Mester,mit kell tennem, hogy megtaláljam a helyes utat?
Menj.-válaszolja a tanító."

Ebben a rövid párbeszédben benne van minden, ami maga a Kungfu.

Mert mi is a kungfu?

Harcművészet! - vágná rá a legtöbb ember. Pedig a kungfu több ennél. A kungfu magát a gyakorlást, a jártasságot jelenti. A jártasság pedig egyet jelent azzal, hogy elindultunk az úton. Mindez persze nem jön könnyen.

Magam is voltam olyan állapotban, hogy szívem szerint el sem indultam volna az edzésre. Az öltözőben már abban elfáradtam, hogy lecseréltem a civil gúnyámat. Aztán erőt vettem magamon és a lábemeléseknél már csak a kungfu volt! A jártasság egy idő után átveszi a tudatos énünk felett az "uralmat" és a mozdulatok, gyakorlatok egyfajta meditatív állapotban, maguktól jönnek. Viszont idáig eljutni csak kemény munkával és bizonyos fokú önfeladás mellett lehet. 

Nem elég a heti 1-2 alkalom, amikor belebújunk a gyakorló bőrébe és jobb esetben megizzadunk, elfáradunk, rosszabb esetben csak a barátoknak kérkedhetünk, hogy "én kungfuzom". Folyamatosan gyakorolni kell és egyben "fejben is kungfuzni". Ez utóbbi során alaposan átgondoljuk, levezetjük a tanult mozdulatokat. Mire használható? Mi a helyes kéz - láb összhang, technika, stb ... ? Ez szinte olyan fontos része a kungfu gyakorlásnak, mint maga az edzés. Mert ilyenkor érnek be, tisztulnak le a technikák mögötti gondolatok. Ezzel elérhető, hogy maga a technika is - a jobb megértésnek köszönhetően-, tisztábban, ösztönszerűbben tud előugrani a tudásunk ládájából.

A fizikai gyakorlás pedig nem edzőterem, vagy iskola függő.

Gyakorolhatjuk az alapállásokat, technikákat pl. a buszra várva, vagy amikor sorban állunk a csekkeket befizetni. Mindig, mindenhol tudunk gyakorolni, csak el kell kezdeni.

A technikai tudás önmagában, megértés nélkül csak üres burok. Ha kimozdítanak bennünket ebből a burokból, a mi komfortzónánkból, akkor elveszíthetjük a vélt tudásunkat is, pusztán azért mert nem értjük és nem tudjuk finoman a helyzethez igazítani azt, amit tanultunk.

Ennek elérése viszont folyamatos jelenlétet igényel. Mindig azzal kell foglalkozni, amit éppen csinálunk és azt a leghelyesebb, legésszerűbb módon végezni. Ennek ismeretében a főzés is lehet kungfu gyakorlás. Amikor felvágom a hagymát, takarékos, pontos mozdulatokkal. Amikor előveszem az edényeket mély állásban, gyors, határozott mozdulattal elhelyezem a tűzhelyen és alágyújtok. Mindezt pedig pontosan, tudatosan és precízen.

Ez a jelen pillanatban létezés megy nagyon nehezen a nyugati embernek. Nem tudjuk elfogadni amit éppen elértünk, nem tudunk neki örülni, mert mindig már a következő lépésen, a következő célon jár az agyunk. Így észre sem vesszük, hogy letértünk az útról pontosan a cél előtt és rátérünk egy másik ösvényre.

Az Út mindenkinek adott, csak nem mindenkinek van elég ereje, bátorsága és akarata elindulni és végighaladni rajta!

A kungfu ebben a tudatosságban is maximális segítséget tud adni, de kell hozzá a gyakorló kitartása és igénye erre a kincsre!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.